Az óvoda épületének története.

Az egykori "L" alakú Rausch-villa az 1880-as évek végén épült, majd a II. világháború után államosították, azóta óvodaként működik. Jelentősebb felújításon ment keresztül 1999-ben és 2010-ben.

Rausch család

 

Rausch Friedrich 1670-ben született. Ükunokája, Rausch Péter 1770-80 tájékán költözött Lotaringiából a vajdasági Hódságra. A Rausch család módos polgárcsalád volt, leginkább kereskedők voltak. A hódsági Rausch családnak 3 ága van, de az elágazást nem ismerem. Azt tudom, hogy dédapámnak Rausch Ferencnek (szül. 1835, Hódság) unokatestvére volt a bécsi Rausch, a hódsági Rausch Ede valamint Rausch Antal, Károly, Margit, Gyula, de a családfába kapcsolódási pontokat nem találtam meg.

Dédapám volt az Andrássy úti Geittner és Rausch cég egyik tulajdonosa. Fia, Aladár is abban dolgozott. Rausch Ferencnek hét gyermeke volt. Három fiatalon elhunyt. Ilona lánya Köhler István gépgyároshoz ment feleségül. Gizella és Tóth Bálint házassága gyermektelen volt, panziójuk volt Balatonföldváron. Gizi néni nagy bohém lehetett, sok anekdota szólt róla. Vilma, a legfiatalabb lány jól festett, 1928-ban a "Tavaszi Tárlaton" kiállított. Két házassága volt. Első férje Giergl Ernő, a Tirolból származó híres Giergl családból. A család nevezetes tagjai: Giergl Henrik üvegműves volt, Györgyi [Giergl] Alajos festő mellett híres kártyafestők, művészek, építészek voltak. Giergl Kálmán építész dolgozott többek között a New York-palota, a Kúria, a két Klotild-palota, a Ferenciek terén az ún. királyi bérpalota, a Zeneakadémia tervein. Vilma második férje Szentgáli Antal mérnök, aki részt vett az ausztráliai vasutak, a transz-szibériai vasút mandzsúriai szakaszának és a vlagyivosztoki kikötőnek az építésében. 1911-ben a szentpétervári követségen dolgozott.

Aranka lánya Hoepfner Gyula uradalmi intézőhöz ment feleségül. (lásd Hoepfner család)

Sarolta lánya, az én nagyanyám első férje a már említett Weszely István, második pedig Schmidbauer Henrik volt, akikről már megemlékeztem. Weszely István halála után ő lett a Weszely üzlet tulajdonosa. Ő építtette a naphegyi villát a XX. század elején (Bp. I. Dezső u.6). Ez hatalmas családi összejöveteleknek, ünnepségeknek volt színhelye.  A villát a sportüzlet tönkremenetele után el kellett adni, és a II. világháborúban bombatalálat következtében teljesen megsemmisült. Nagyanyám tulajdonosa volt a Czakó utcai teniszpályáknak is. Szép villát épített Tátralomnicon, a "Tulipán-villát". Édesapám és nővérei kellemesen emlékeztek vissza a tátrai gyermekévekre. Az I. világháború után a villát a tátralomnici állomásfőnök vette meg, később államosították. Az épület ma is áll a Tátra-múzeum mellett, a Best Western lánc szállodája.

Rausch Ferencnek egyetlen családos fia volt, Aladár, aki 1920-ban megalapította az ipari és kereskedelmi szervezetet, a Baross-szövetséget.

A Rausch-házaspár 1876-ban megvásárolta a Sugár út 113. (ma Andrássy út 110.) sz. telket, és 1877-re villát épített rajta. A villa 1888-ig volt a család tulajdonában. Utána több tulajdonos vátotta egymást, és több átépítésen esett keresztül. 1945-ben Nagy Ferenc miniszterelnöki lakása volt. Jelenleg felújítás alatt áll, a Zelnik István Délkelet-ázsiai aranygyűjteményét kívánja elhelyezni.

A Rausch családnak Leányfalun volt egy villája, ez is sok családi összejövetel színhelye volt. A leányfalui családi kép egy ilyen képzelt összejövetelről készült montázs, amelyen dédszüleimet és családjukat komponálta össze a kép készítője. A családnak még más telkei is voltak Leányfalun, pl. a mai futballpálya helyén.

A Rausch család bécsi ágáról nem sokat tudok, rövidáru-kereskedésük volt Bécsben, édesapám még levelezett velük. Rausch Ede Hódságon volt a Fonó- és Kötélverőgyár Rt. és a Takarékpénztár igazgatósági tagja, az utóbbi elnöke. Családjából unokájának férjét, Blaschnek Bélát ismertem személyesen, aki a II. világháború előtt a Nemzeti Bank főpénztárnoka volt, ezért a háború után külföldre kellett menekülnie.  Rausch Antal és Margit unokatestvérekként kötöttek házasságot, Margit volt a balatonföldvári Rausch-panzió tulajdonosa. Rausch Gyula családjában neves orvosok, főorvosok voltak (Rausch Géza, Zoltán, Rajnavölgyi [Rausch] Tibor). Rausch Zoltán felesége Báthory-lány volt, akinek unokaöccse Báthory-Hüttner János jobboldali lapkiadó és politikus, aki 1945-ben nyugatra távozott, majd 1948-ban kivándorolt Brazíliába.

A Rausch család nevezetes mellékága a Köhler-család. Köhler István kőbányai gépgyára a monarchia egész területére szállított. Kassán a tűzoltó múzeumban és Belgrádban a Száva-parton találkoztam emlékeivel. Az államosítás után a gyár a Kőbányai Szerszámgépgyáré lett. A Köhler-Rausch házaspárnak hat gyermeke volt. A legidősebb Köhler Ferenc páter, első miséjét a kőbányai Szt.László templomban tartotta. Lazarista rendfőnök. A II. világháborúban részt vett az ellenállási mozgalomban és számos zsidó a megmenekülését köszönheti neki. A háború után Párizsba emigrált, Franciaországban (valószínűleg nem véletlen) motorbaleset áldozata lett.  Köhler László és Andor a két világháború között vitézi rangot kapott, és Kölleyre változtatta nevét. Kölley László felesége Klösz Ida, a neves pesti fotográfus rokona. Kölley Andort a tanácsköztársaság alatt először halálra ítélték, de közbenjárásra kiengedték. Kölley Andor fia, Gyurka a cserkészszövetségben vezető posztot töltött be. Ezért 1946-ban az ÁVO Sopronkőhidára vitte, majd orosz lágerba került Karéliába. 1954-ben jött haza, 1956-ban pappá szentelték. 1961-ben államellenes tevékenység vádjával letartóztatták, egy év múlva amnesztiával szabadult. Dunabogdányban tevékenykedett. 1971-ben Svájcba emigrált, onnan Németországba került. 1974-től a Magyar Cserkészet európai kerületének vezetője volt Münchenben. Öregkorára hazatért, Leányfaluban a szeretetotthonban él, amely a Köhler-család leányfalui telkén van. Kölley Andor egyik unokája Mándoki László, aki Németországban Leslie Mandoki néven, mint a Dzsingisz Kán együttes vezetője ismert.

 

Forrás: mindenkilapja.hu